A szigetország gyöngye - Louise McNaught
Külföldi, hazánkban nem annyira ismert művészek bemutatása

A művészet azért szép, mert számtalan kérdést és problémát vehet a célkeresztébe, és azt széles közönség előtt ismertté teheti. 

Legyen az a célkitűzés az alkotó és a társadalom viszonya, aktuálpolitikai helyzetek, lélektani folyamatok vagy az életszakaszok mélyébe való mutatás, az ügyért igazán elhivatott alkotó a szegletekből a fellegekig tudja emelni a témát, ami foglalkoztatja. És, véleményem szerint ezért, és csakis ezért az eltökéltségért hívható ki a figyelem és a vele járó elismerés - és ugyebár minden művésznek az az álma, hogy megismertesse gondolatiságát, s annak gyümölcsét. Jelen írásomban egy olyan személyt mutatok be, aki eddigi életpályája során konzekvensen egyetlen témához hű - gorcső alatt Louise McNaught, a veszélyeztetett fajokért küzdő művésznő. 

Az expresszív hatás, aminek mibenléte minden egyes embernél különböző, olykor globális méreteket ölt. Lehet például, hogy a nárcisz illata csak pár embert érint meg, viszont az orrfacsaró égésszag emberek tömegeit képes egybegyűjteni. Ilyenek Louise McNaught alkotásai is, amiket nem lehet szó nélkül hagyni. Az Angliában élő és alkotó fiatal művésznő a hagyományos ábrázolásmódot megújítva hívja fel a figyelmünket valami nagyon égbekiáltó,  nagyon veszedelmes témára. Mindezt olyan szabályrendszerbe igazítottan és letisztultan, őszintén teszi, hogy aki megismerkedik képeivel, világosan látni fogja a belé fektetett erőt és energiát. 

Művészeti képzését 2012-ben fejezte be Greenwich-ben. Jelenleg Surrey-ben él, idén tölti be a harmincnegyedik életévét, és minden vágya, hogy Autumn nevű kislányának szerető édesanyja legyen. Szabadidejében fest, és saját bevallása szerint az a művészeti ambíciója, hogy annyi emberhez juttassa el munkáit, amennyihez csak tudja.

Szellemi termékeit érzelmi és lelki tapasztalatok egyaránt motiválják. Finom stílusával a természet és az emberek közti harmóniát közvetíti, s közben a veszélyeztetett állatokra való figyelemfelkeltés és az emberiségre kiható pszichés hatás bemutatása is célja. Az állatok egyúttal az önkifejezés eszközévé válnak, és utalnak az emberi lét és a lelki folyamatok metaforájára is.

Az figurák az égi birodalom fenséges lényeivé válnak. A neonszínek olyan figyelemfelkeltő hatásúak, mint a könyvek lapjain a szövegkihúzó használata. A művésznő saját félelmét is közvetíti, amely által megihletődött, és az elfolyó festék azt a bizonytalanságot hordozza, amivel a jövő elé néz teremtmény és teremtmény. 

Nem kívánja korlátozni eszköztárát, így a szokásos hordozóktól eltérően, a vászonképek mellett csillagtérképeket és kottákat is felhasznál. Nem áll tőle távol a szoborkészítés, de legtöbbször 2D-ben alkot. 

Jelenleg a Leontia Galériában állít ki, így aki a szigetre látogat, bátran nézze meg képeit. Őszintén remélem, a célja, hogy minél több ember figyelmét felkeltse egy globális, valóban nem csupán Nagy-Britanniára korlátozódó problémára, kivívja magának a megfelelő érdeklődést.

Idézet a művésznő honlapjáról, Pablo Picassótól: "A művészet célja, hogy lemossa a port, amely a hétköznapok során a lelkünkre rakódik."


Minden jog Louse McNaught-ot illeti meg, és a képek tulajdonosait. 

Borítókép: Szárny, Szárnyak sorozat, készült 2016-ban
Borítókép hivatkozása: https://www.facebook.com/Louise-McNaught-Contemporary-Artist-243286079036264/timeline

Írta: Kolle Gabriella