Georg Baselitz
Elementális fájdalom - első benyomás

A nemzeti érzés átjárja az embert, amikor történelmünk múltszázadi eseményeinek hatása alá kerül. Napjainkban is fájó visszatekinteni a veszteségekre, a hatalmak versengésére, ami milliók életének kioltásához vezetett, s szinte elképzelhetetlen belegondolni, milyen lehetett beleszületni és felnőni, végignézni és átélni a napról-napra változó, zűrzavaros és vérrel permetezett évtizedeket. Hordozni egy kegyetlen vezető pár éves "munkájának" stigmaként egyénekre nyomuló jelét.
Georg Baselitz 1938-ban látta meg a napvilágot Németországban. 

Művészetére az a fajta expresszivitás jellemző, ami tudatosan túllép az elfogadott és várt fúziókon, vállalja az ösztönösségből és indulatosságból eredő leképzéseket. Gazdagon használja a színskála összes árnyalatát, s témáját tekintve sohasem rest párhuzamot vonni népének történelmével. Georg Baselitz képeinek alakjai mégis egyfajta silány, fakó világba születnek: a színek kissé fáradtan ölelik körbe az alakokat. S mintha a ködös tekintetekből is beletörődöttség áradna; a velük való összekapcsolódást nem segíti elő, hogy az alakok a '69-től fejjel lefelé jelennek meg a vásznakon (ezzel is kihangsúlyozva a világ mintegy önmagából való kifordulását). A művész repertoárjában azonban megjelenik a vágás technikája is, amivel alakokat csúsztat el saját testüktől és állatalakokat fon egybe (vagy adott esetben egymásra exponál és semlegességüket a háttérből kiugró fehér színnel jelzi). 

Műveiről órák hosszat lehetne beszélni, és még többet írásba foglalni, hiszen egy olyan művésszel van dolgunk, aki számos technikát kipróbálva közvetíti gondolatait (sic, a szobrászati műveiről még nem is tettünk említést). Közvetíti, de koránt sem mondhatnánk, hogy nem szorulunk mankókra, mikor a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett kiállítására látogatunk el. Elvégre a kulturális és gondolatai szakadékokat nem, vagy csak vajmi kevéssé lehet áthidalni pusztán a képek hatása által. Márpedig Baselitz, mondhatnánk, kizárólagos jogot formál arra, hogy Magyarországon, ahogy még sok más országban is tette, bemutatkozzon, mint vezető kortárs művész. 

Az Újrajátszott múlt hozzávetőlegesen 80 művet mutat be a művész saját bevallása szerint megszámlált 2800-ból. A hazánkban megjelenő képek mennyiségre szinte kevésnek mutatkoznak az oeuvre terjedelméhez képest, a tércsoportok tartalmával való azonosulás azonban nem történik meg az elvárt mértékben. Mondhatni, csalódottan távozunk a Magyar Nemzeti Galériából. 

Mi ennek az oka? 
A földszinti grandiózus képek a feliratos videóval kézen fogva megfelelő nyitánnyal szolgálnak, miközben a lépcsősor kanyarulata hívó kézként invitál a terekbe. Itt azonban megállunk, űrt érzünk, a művek keverednek, nincsen korszakolás. A fehér falak semlegesen fogadják be a rövid magyarázó szövegeket, ambivalenciát keltve bennünk a nagyméretű képek tanulmányozásakor, minthogy szinte rá vagyunk utalva egyfajta "táncolásra" a megfelelő képi szemlélés és az olvasat befogadásának együttese érdekében. Nem célom megmásítani a valóságot, sem a látottakat. Tisztelem és elismerem George Baselitz munkásságát, ám ahogy mondani szokás, üzenete ezúttal "nem jött át". S hogy ne csak a kurátori rendezőelv ellen szóljanak szavaink, ismét ki szeretném emelni, hogy az alkotó mély és értő befogadására sokkal több idő és háttéranyag kell. Mint arra felvezető szavaimban is utaltam, egy, a miénktől merőben eltérő kultúra jellemzőit jegyzik a műalkotások, azok is, amelyek első látásra taszítanak, s amelyek egyből megértetik magukat. 

Mielőtt zárósoraimat leírnám, szeretném közölni tapasztalataimat, ami jelen kritikám szegényes képjegyzékéhez kapcsolódik. Meglepő módon az internetes felületeken letiltásra került George Baselitz legtöbb műve (nyilvánvaló politikai tartalmukra hivatkozva), saját német szolgáltatójú oldalát pedig hazánkban nem lehet megnyitni (saját készítésű képpel nem rendelkezünk, készítése ti. tiltva van a tárlaton).  Ezért, és amiért rendkívüli módon érdeklődünk alkotónk személye és művészete iránt, kritikánkról készülni fog egy revízió, ami a kiállítás újbóli megtekintése és katalógusának beható tanulmányozása után fog elkészülni. 

Addig is arra buzdítjuk minden kedves olvasónkat, hogy látogasson el a kiállításra, és mártózzon meg ebben a kihívásokkal teli élménymedencében. A fő, hogy újdonságokra rácsodálkozva párbeszéd alakuljon ki a művészet nyelvén, ehhez pedig Baselitz-tárlata hatalmas ugródeszkaként szolgál. 


Írta: Kolle Gabriella
A kiállítás megtekinthető: 1014 Budapest, Szent György tér 2., Budavári Palota, BASELITZ. ÚJRAJÁTSZOTT MÚLT, 2017. április 1. - 2017. július 02.
A kiállítás kurátorai: Bódi Kinga, Alexander Tolnay