A modern szellemvasút
Kettős érzet a szentendrei Malomban

Installációk és videóperformanszok lepték el Felugossy László, Bukta Imre és Szirtes János tolmácsolásában a szentendrei MűvészetMalom impozáns tereit, hogy rámutassanak Szentendre városának művészeti tudatára, s képviseletükben a kortárs művészet hivatkozási ponttul szolgáljon az eljövendő kiállítások sorában (értsd: a MűvészetMalmot a kortárs képzőművészet színterévé kívánják emelni a társgalériák oldalán) . A művészgéniusz triász ezúttal bátran állt ki egy új irányvonal nagyközönség előtti tálalása mellett, vegyes érzelmeket és reakciókat kiváltva. 

A modern szellemvasútra jegyet váltó világ állomásról-állomásra robog el az egyre fejlettebb technikai találmányok és a származékként keletkező pozitív és negatív tanulságok mellett, hogy felszínre törjön egy-egy hegyként magasodó bravúr, amellyel mind közérthetőbbé, versenyképesebbé és egyáltalán: piacképesebbé tehetjük személyünket és képességeinket. A haladás negatívumai bőven versenybe szállhatnak az előnyökkel, ezek közt szerepel annak veszélye, hogy mind sekélyesebbé és "szürkébbé" válunk egyénileg. Míg világ a világ, a művészet nem marad és maradhat ki a leggyengébb társadalmi rezdülésekből sem, valahogy úgy fogalmazhatnánk meg ezt a fajta egymásra hatást, mint a mágnesek vonzását. Előbb-vagy utóbb, helyzettől és behatásoktól függően a mágnestől centikre elhelyezkedő, megegyező pólusú tárgy is el fog találni az origo-mágneshez. Ilyen a képzőművészet is. 

Szerencsénkre kis hazánk mai napig a nemzetközi áramlathoz csatlakozva képes kialakítani egyedi nyelvezetét, és felhívni irigyeink figyelmét. A szentendrei kiállításról pedig voltaképpen ez az első mérföldkő, amiről mindenképpen szeretnénk szólni. E három művész, akik pályájuk elején is különféle módokon kötődtek a Dunakanyar kapujához, tiszteletet érdemlő módon teremtették meg valósággal azt, amiből majd az eljövendő korosztály is táplálkozhat. Ha a látogatónak, feltételezzük, sosem volt még szerencséje a művészek munkáihoz, a jelenlegi, Levitáció címet viselő kiállítás közvetlen módon mutatja a merészség, a határok feszegetése és a teljes mellszélességgel vállalt irónia mellett az egyfajta erős kiállás és összetartozás érzését is, ami általában jellemzi alkotóinkat. Hangulatában teljességgel meghökkentő (szerk.: még a korábbi munkákat ismerve is :)), újszerű és a fent említett módon modern, mégis az igazán emlékezetes étkek után maradt kellemes és elgondolkodtató szájízt maga után hagyó kiállítással van dolgunk. 

Bukta Imre, Öreg gyümölcsös, 2017
Bukta Imre, Öreg gyümölcsös, 2017

A kiállítás kurátora (és asszisztensei) a Malom mérhetetlenül nagy terét játékosan felosztva, néha bizonytalanságot és félelmet keltve vezet minket végig a lépcsők és kivilágítatlan terek az épület ódon sajátosságából adódóan békés és meghitt labirintusában. A látogató néha valósággal összerezdül, hogy aztán nevetve pislogjon össze Felugossy tekintetével a beugró falrészen, kerüljön Bukta Nyugdíjas klubjának 80-as évekbeli hangulatának hatása alá, vagy lépjen be a meleget sugárzó LED-sor és provokatív ábrákat megjelenítő "talicska-performansz" (elnézést a kifejezésért) egy Szirtes által reprezentált jelenkori közérzése alá. Természetesen mondhatjuk, hogy a terek nem lettek jól kihasználva. Számos nagyobb térrészt foglalt el egy-egy videóperformansz, ami üzenetéből adódóan sem kellett volna ilyen módon kiemelkedő szerepet kapjon. És hogy ezt a követ tovább görgetve néhány negatívummal szembesítsuk olvasóinkat, megint csak visszautalva bevezető szavainkra, a tárlat hatás-ellenhatás fúziója néhány helyen megreped, a hatás túlnő ironikus hangvitelén, komikussá válik. A fal ilyenkor vakfolttá merevedik. Szerencsére az egészt szemlélve elenyésző ezen példáknak a száma, de mindenképpen említést érdemel. 

Egy igazán érdekes párhuzamra, a "kezdet és a vég" párhuzamba állításával vonnám fel a figyelmet egy apró érdekességre. A Malom kezdő szárnyában Felugossy László Elszálló pálya című munkája fogad bennünket először. Led-fényeinek hálója megvilágítja a két csónak szabálytalan vonalát, mélység érzetét, s ezáltal valamiféle megbűvölt tó vizuális látványát idézve. Szemkápráztató. Ennek "párja" a kiállítás legvégén, a Szirtes János által reprezentált Úthenger tüzes jellege. Az obszcén feliratok, a lázadásra és figyelemre hívás üzenete párhuzamosan halad az Elszálló pálya képe mellett, miközben a folyosók és lépcsősorok végigvezettek bennünket az élő- és élettelen természet megannyi jelensége felett. "Modernül", "kortársul". 

A modern szellemvasút néha rögös, és ezek a rögök szellemi harcokból eredeznek, ami a gondolkodó ember sajátja. Alapja az a megosztottság, ami véleménynyilvánításra generál. Amíg ez létezik, addig semmi sem válhat szürkévé. A művészet kiváltképp nem. 



Írta: Kolle Gabriella
A kiállítás címe: Levitáció 
Megtekinthető: 2000, Szentendre, Bogdányi út 32., 2017.08.06. 
A kiállítás kurátora: Gulyás Gábor 

Borítókép: Szirtes János, Töredezett önarckép, 2017