Náray Tamás
Talentumok összekapcsolódása

Lelki jegyek. Sugárzó mint a hólepte táj, amit még nem érintett a napsugár perzselő tekintete, s nem becstelenített emberi lábnyom. A belső világ, ami túlburjánzik önmagunkon, testi határokat feszeget, miközben egész lényünket áthatja. Amit mocsok nem fedhet, ám áhítozik arra, hogy megmutassa valóját, megossza generációkon átívelő tapasztalatát, hogy ezáltal is gazdagodjék, megtörje az elszigeteltség pecsétjét. Szólhat a zenéből, a festményekből, irodalmi művekből, ruhakölteményekből, szobrászati alkotásokból - határ a csillagos ég. Valódiságát maga az egyén képviseli, ám a test halálával hatása a hordozókban tovább él. Szűkfolyosójú grádicsokat megjárva dicsőíti az őt megalkotó talentumot. 

A Szabó Magda tiszteletére rendezett centenáriumon szavakkal leírhatatlan erők mozogtak. Írónőnk idén lenne száz éves, és mindössze tíz év választotta el attól, hogy megérje ezt a nemes kort. Fenti soraink természetesen róla szólnak, ám nem csak kizárólag. 

Április tizenharmadikán több órányi program vette kezdetét, aminek első perceiben csöndes egyedüllétben szemlélhettük Náray Tamás kizárólag erre az alkalomra festett képeit. A kilenc darab festmény büszkén emelkedett ki a Várkert Bazár belső teréből, elszórtan, a falak mentén. Az esti rendezvény próbájáról pedig Havasi Balázs zongoraszámjai voltak hallatszódtak ki, ami nem elhanyagolható információ leírásunkban, ugyanis ekkor jött létre egy hármas, mesteri találkozás. A Kiálts, város! kép mellett fekete alapon fehér betűkkel osztották meg velünk Szabó Magda kötetének sorait. 

"... városunk fiáról, kit többé a földi szemünkkel nem láthatunk, s ki ma éjszakára tizenkétezer debreceni polgárnak váltsága lesz, Debrecen város népe, kit Isten vésztől, pusztulástól, töröktől, némettől, hajdúk haragjától megkímélni ne átalljon, imáiban megemlékezni meg ne feledkezzék."

Náray Tamás képében írónőnk emlékezete és elvesztésének fájdalma népünk hangjaival ötvöződtek. Letaglózva álltunk a kép előtt, és újra átéltük a borzongással teli önmegsemmisítő érzést, amikor nem vagyunk tisztában önmagunk testi létezésével. A keserédes zongoraszólamokon keresztül szálltak gondolataink a vertikálisan megfestett kép minden egyes ecsetvonásaival, megélve egy történetet, ami abban a pillanatban három nagyszerű művész kooperációjából született. 
Természetesen ez egy előre nem eltervezett élmény volt, de létrehozta azt az alapot, aminek szellemiségében tovább tudtunk szemlélődni - immár zenei kíséret nélkül. 

Fontosnak gondoljuk, hogy lekerüljenek az emberekről a skatulyák. Szabó Magda írónő mivoltán kívül valódi stílusikon volt, Náray Tamás pedig nem csupán divattervező, hanem egy kivételes tehetségű képzőművész. Képein a válogatott sorok illusztrálásán túl is pillanatokat ábrázol. Olyan egzakt módon teszi ezt, mintha számára minden fontos pillanat egész cselekményt mesélne el. Látja és láttatja jelentőségét minden egyes mozzanatnak, az olajszínek találkozásai pedig pezsdítően drámainak hatnak.

Egyetlen kép van, ami kilóg a többi sorából színeivel és stílusával, mégpedig a Régimódi történet címet viselő. Itt a pasztel színek kavalkádja a gyermek-édesanya kettősének bensőséges viszonyát fejezi ki. Szabó Magda sorai így hangzanak: "Amikor anyámat 1967-ben elveszítettem, azt hittem, sose lesz belőlem ép ember újra."
 
Számunkra a képi jegyek a nemes egymásba fonódást, kötelékek elmarhatatlan szálát jelképezi, ami a szövegrészlettel megegyezően egy veszteség utáni rábredés pillanatáról szól. Mennyire egyek vagyunk mi? Talán sosem leszek újra önmagam nélküled. 

Ezt követően pedig Az őz című képegyüttest emelném ki, ami tükör és önvallomás egyben. "Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak." 
A páros kép szinte vakfoltként tünteti el az emberi arcra jellemző jegyeket, s merül el a karmazsinvörös és fekete erős színeibe. 

Más és más találkozási ponton találkozik művész és művésznő az írott anyagon keresztül, a gondolatiság azonban mindkét kézről ugyanolyan mértékben csapódik le. A hatás később nem csak a kép és szöveg által valósult meg, hanem a divatbemutató keretein belül is, ahol kicsit átalakult az élmény, és Havasi zongoraszámai kíséretével a Szabó Magda ihlette csodás ruhakölteményeket vehettük mustrára. De a hátterében ismét felsejlettek a festmények, amik elfogultság nélkül elmaradhatatlan corpuszai lettek a tiszteletnyilvánításnak.

Köszönjük az élményt!


Írta: Kolle Gabriella 
Helyszín: Várkert Bazár, Budapest, 1013, Ybl Miklós tér 2-6, ICON - Szabó Magda Centenáriumi est 
A festményekhez csatolt elhagyhatatlan zenei aláfestés:
https://www.youtube.com/watch?v=rJLLK1O2idY&t=259s