Snow Ballerinas 
Egy tökéletesen komponált est

Korábban említést tettünk arról, hogy természetes módon olyan élményforrásokat keresünk, amit nyugodt szívvel mutathatunk be olvasóinknak. Aminek lényegi meghatározása nem csak abból áll, hogy komplex, üzeneteiben és látványvilágában egységes produktum-sorozat kerül a nézők elé - aminek önmagában nagyon nehéz megfelelni -, hanem, hogy, akár ismeretlenül is, de az alkotót (vagy ha jobban tetszik, személyiségét) reprezentálja. Szinte megfoghatatlan nüanszokon múlik megalkotása az ilyen életmű-töredékeknek, nem vitatjuk, s ez a szellemi és jellemi átültetés bizony nagyrészt azon múlik, mennyire vállalja az alkotó a hitelességet, s hogy képes-e önazonos maradni. A periférára kúszva, de szorosabban vett értelemben arról beszélünk, ami a kívülálló megismerőt igazán megérintheti, és a művészt szorongás-nélküli, örömteli állapotba helyezi azáltal, hogy azt hozza létre, ami belőle fakad, ami ő maga, a kérdéseivel, a tapasztalataival, a világnézetével együtt.

Jelen esetben Náray Tamás szeptember 26-ai estjével kapcsolatban hozzuk gondolatainkat összefüggésbe, ugyanis eddig sem kerteltünk, amikor rávilágítottunk művészeti munkáinak jelentőségére, most azonban egy egészen új megvilágításba helyezkedtek alkotásai az est különféle hatásainak ölelésében. Legutóbbi alkalommal Szabó Magda sorait és Havasi Balázs zongoraszólamait kapcsoltuk össze Náray Tamás festményeivel, amik hármasát a talentumok összekapcsolódásaként értékeltünk ki, s aminek élénk hatásaiból rendkívüli összhang keletkezett. Természetes, hogy ezúttal is a látogatók többsége elsősorban egy divatbemutatóra érkezett, ami Náray Tamás 2017/18 őszi/téli kollekciójának megismerését szolgálta, azonban ennél sokkal komplexebb dologról van szó. Mint azt előre is tudtuk, egy vonószenekar kíséretében zajlott le a bemutató (pontosabban a Gárdonyi Zoltán Ifjúsági Vonószenekar részvételével), akik Csajkovszkij, Hacsaturján, Purcell és Sosztakovics műveit idézték fel számunkra, valamint az egyes szegmenseket kortárs táncbetétek egészítették ki. Az alapséma szerint az őszi/téli hangulat visszaadása volt a cél. 

A vendégek számának megfelelően a Várkert Bazár termét átvariálva hatalmas tér szabadult fel, a fényeffektek ennek megfelően tökéletesen érvényesültek, s mindig annak a kollekciónak a színezetét festették a pódiumra, amely leginkább kifejezte azt. A Náray által összeválogatott zenei művek egyszeriben idézték fel tökéletesen az évszakok sajátosságait és repítettek el bennünket egy-egy másfajta korszellem hangulatába, miközben a táncművészek drapérákkal való játéka szó szerint meglebegtette a szemünk előtt a feldolgozatlan anyagok könnyedségét és a szél képzeletbeli játékát. Náray Tamás új könyvéből, a Zarah-ból felolvasott részletek pedig érzelemgazdaggá tették, rövid csönddel és önmagunkba mélyüléssel gazdagították az eddig elmondottakat.

Amihez azonban érdemben is hozzá tudunk szólni, az a Várkert Bazár előterében kiállított festmények, amelyek ezúttal is élénk figyelemre buzdítottak bennünket. A korábbi cikkünkből megismert képekből néhány új koncepcióba ágyazva megmaradt (pl. Kiálts, város!, Freskó), a legtöbb azonban újonnan készült.

Az elkészült művek szintén összekapcsolhatók az est témájával, kiváltképp a fent említett két mű, amelyek számunkra egyszerre jelenítik meg a jeges elérhetetlenség és elfátyolozás/elrejtés üzenetét, s hordozzák magukban a - kevés, ám annál hangsúlyosabban használt - színekkel a kifejezett pillanatcsodákat, amelyek a Rejtett járat c. diptichonnál egészen hangsúlyosan pozitív irányvonalat ölt magára. Első élményként megható, ahogy a Gleccser sárgájába belelátjuk a városi fényforrások világosságát, s rögtön kapcsolódik ezernyi hangulatmorzsa az éjszakai csípős hideg és a fénytöréseknek köszönhetően, míg később gondolatainkba foglaljuk a tükröződés jelentőségét, s szinte már a befagyott Duna képét látjuk magunk előtt, amint a megvilágított Vár színei lesütnek az úszó jégtáblákra. Valójában azonban tagadhatatlanul más, északi hangulatcsokorként egyesülnek a kép pigmentjei, hűvös és zárt, végtelen harmóniában kiteljesedett egyesülésben.

A további képek, fordított tolmácsolásban, számunkra az őszi milliő visszhangjáról szól. Az élénk, vörös színezettel, sötét naranccsal és kékkel gazdagított képek részei átfordulnak aranyba, mint az erdei táj lehullott levelire vetülő erős fénysugár, aminek harmatában megcsillan a parányi élet.

Az őszi és téli hangulat visszaadása, úgy gondoljuk, lassan belegyalogolva az őszi avarlepte időszakba, áldásosan hatott az elkészült művek értelmezéséhez, s ami a legfontosabb, ezúttal közvetlenül felszínre került az a komplexitás, amiről eddig is beszéltünk. Hiszen Náray Tamás írói tehetsége, festői zsenialitása és a divatbemutató szemetgyönyörködtetető ruhakreációi (s a kísérőzene) hármasa egyesült ezúttal, színtiszta elegyként visszaadva egy művészember sokszínűségét.

Köszönjük az élményt!


Írta: Kolle Gabriella 
A divatbemutatóról készült kép a fotós-gárda érdeme, így Bolya Árpádé, Sárközy Mariannáé, Szaniszló Róberté, Richard Dane-é és Stacey Lawrence-é