Szotyori László
Kis rajzosság, nagy szórás

Álmok. Létezésünk egy máig megmagyarázhatatlan jelensége. Folyamatosan kutatott téma, mégis újabb és újabb aspektusait ismerhetjük meg a testen kívüli élménytől kezdve az agyban lezajló és kivetített formákig. Az álmok építenek és rombolnak egyszerre, rabjává lehet válni, szenvedélybeteggé tehet a valóság és a valótlan közötti egyensúlyozás, ami feltűnésmentesen váltja ki a valóságon túli világhoz való ragaszkodást. Szotyori László az álmait és a vágyait - ami sokkal inkább fizikai és nacionális értelemben teljesednek ki - a festés által váltja valósággá. Az össztéma-választásnak egyetlen hátulütője van festőnk esetében. Nem bír el vele.

Láthatjuk az amerikanizációs "mániát" a képei nyomán, ami kiváltképp vágyainak kategóriájához kapcsolódik. Észak-Amerika színhellyé válik, méghozzá az elvágyódás központjává, ahol Szotyorit a csodálat hatása alá vonják a felhőkarcolók, a repülők, autók és maga az amerikai táj is. Ezek a képek csodás tükrei volnának egy távol-keleti országnak, a tájak látványának és a technikai fejletlenégnek ellenpólust mutatva, viszont mi, magyar emberek, a képek előtt állva, puszta hazaszeretetet érzünk. A mesterien kevert koloritok nem állhatnak közénk és a hazánk közé. A rendszerváltás évei után valószínűleg mi is csodálkozva néztünk volna ezekre; de az az idő elmúlt.


Szotyori másik lokalis pontja a Mediterráneum. A képei elkészítéséhez kölcsönzött ciprusok és a dzsungelbe vezető út a sajátos festői stílus nélkül átélhetetlenek volnának, azonban ennél a pontnál vagyok hivatott beemelni az attitűdöket. Míg az amerikai képeknél egyértelműen idegen és tőlünk visszatetsző hatást vált ki a fakó koloritok között feltűnő élénk színek és az olajfestés technikájának redukált használata, a mediterránisztikus alkotásoknál a festő mindezzel célt ér (holott ezáltal biztossá válik, a két téma azonos módszer szerint készült, ami nem éppen áldásos). A leegyszerűsített, távolban színtavakat alkotó növényzet fölötti fakó, szürkés árnyalatok a déli, fojtogató légkört híven visszaadják. A sikeres belehelyezkedést követően még mindig hiányérzetünk marad - mint a többi képnél is -, ez pedig a nem létező mondanivaló miatt van. De legalább a fantáziánk beindul, és felidéződnek a szemünk előtt az Indiana Jones filmek...

Tájképei egészénél érezhető egyfajta barokkos elvágyódás. 

A pillanat varázsa kifejezéssel illetett további Szotyori képek a nőkre és az vadállatokra koncentrálódnak. Félreértés ne essék, e kettő között nincs logikai kapcsolat, a festő csupán az esztétikum előtt meghajolva figyeli és ábrázolja az adott egyéneket avagy csoportokat.

Az olajjal festő művész rajzos körvonalait szinte mindenhol megfigyelhetjük, ahogy a lefolyó festék véletlenszerűségét is határozott festékcsíkok közepett. Van, ahol jól működnek ezek, de bizony gyakran azt a hatást keltik, mintha maszatolást látnánk.

Szotyori László számomra legkiemelkedőbb alkotása a Készülődés az ünnepre II. (Lucid álom), ahol ösztönszerűen látom megfestve az álom-teret és az alak mozdulatát, miközben indokolt módon összemosódik a tér. A személy nőiessége szinte eltűnőben van, a sebek és a mezítelenné váló keblek a kiszolgáltatottságot, a sebezhetőséget fejezik ki.

A Várfok Projekt Room lehetőségeihez mérten különválasztotta a képeket a kiállítótérben, mégis, az alcímhez hasonlóan, a nagy szórás szóösszetételt kell alkalmaznunk, ha jellemezni szeretnénk a felmutatott képeket. Sokrétű, ám kaotikus és festőiségében megkérdőjelezett, többnyire mondanivaló nélkül hagyott olajfestményeket láthatunk.



Szotyori László, Kis perspektívák, nagy mániák 
Látható: 2017. március 11., Várfok Projekt Room, 1012 Budapest, Várfok u. 11. 
Írta: Kolle Gabriella

A képek a Várfok Galéria tulajdonát képezik!