Agata Bogacka

Írásaimhoz elsősorban olyan művészeket szeretek felkeresni, akikkel valamilyen kapcsolatban álltam már a múltban is. A lehetőség újból és újból meghozza a kedvet, hogy fényt vessünk valami tökéletesre, utánozhatatlanra, amit mintha mi magunk fedeztünk volna fel a képzőművészet égisze alatt. Az idő azonban hajlamos elfeledtetni velünk azt, hogy a megismerés varázsa nem abban az egyetlen kölcsönösösen kialakult rokonszenv-pillanatban áll, amit művészeti alkotások kötnek össze, és nevezhetnénk sorsdöntőnek is, hanem abban, hogy erre újra meg újra rácsodálkozzunk. Az az önálló indivuum, aki éppen egy időben él velünk ezen a bolygón - csodálatos! - napról napra változik, ahogy eszköztára, belső motivációi, jövőre nézett tervei is, és mint ilyen, magunknak és neki is meg kell hagyni az esélyt, hogy ismét egy grandiózus pillanatban érjünk el egymáshoz, a jelenben. Visszanyúlni, újra megragadni azt a varázst, azt a félszeg bizonytalanságot fogalmazza meg mélyen a tudatunkban, hogy nem jött még el az idő. Ebbe a léttudatba hatolt be Agata Bogacka, és szántotta fel azt a finoman ledöngetett földet, amit én bizonytalanul biztosnak neveznék. Alkotásainak bemutatkozása nemcsak hatalmas erővel bír, hanem leírt soraim kibontakozását is hordozzák magukban. 

A legtisztább módon beszélhetünk lelki alapokról, mikor meglátjuk a Glassyard Galériában kiállító, lengyel származású alkotó, Agata Bogacka (1976-,Varsó) alkotásainak hordozóit, melyek immár főként a markáns lenvásznak, amelyeken - eltérve a korai évek figurális festészeti iránytól -, leheletfinom akrilrétegek szólaltatják meg az ember és ember között feszülő kölcsönhatásokat.

Az érzelmi valóság megélésének legerőteljesebb pillanata egy új napra ébredés ígéretével az a festmény (Ébredés, 2019), amin két szemhunyás között engedni vél tudatunk színről-színre látni. A több szempontból való tapasztalás, a földöntúli érzékelés erőteljeségét az ábrázolás mintha az adott pillanat résztöredékében látni vélné szétesni a felülről beáramló sávozással, voltaképpen a szemhunyással teret nyerő tudatossággal. A legbelsőbb kör, mint maga a föld, egyben jelképezi, hogy magunkat is kívülről, távolról szemlélve látjuk, míg a vászon felső területére eső sürgető kék szín az új kihívásokat magában hordozó jövőt ígéri.

Nem túlzás azt mondani, hogy a konkrét történés leválasztásával, ámbár a korrelatív emberi kapcsolatok függő, mégis egymásból kiinduló helyzetét emocionálisan és rendkívül egyedien feldolgozó Kapcsolat-sorozat a Glassyard galéria kiállításának egyik legerősebb pillére. (Relationship 6-7). A társképek a létező világon túláradó metafizikai könnyedséggel szólnak egy egészen köznapi, emberi szituációról, a magányról. A lenvászon képek felső egynegyedeként szolgáló háttér finom, sötétbe áthajló sávja koránt sem földrajzi értelemben vett helyzet- vagy helyszínismertető szereppel bír, színátmenete sokkal inkább a képek alaphangulatát hivatott jelezni. A távolság, két létező közötti lelki és fizikális kapcsolat hiányára való rámutatás mindkét képen belehelyezkedni engedi a nézőt az "én" szenvedő helyzetébe, és az "ő", mint az előidéző sivár nyugtalanságába. Az erős, kontúros akrilfesték-csíkok minden esetben a műalkotás helyzetét tekintve fejjel lefelé kerültek felfestésre, mégpedig csurgatásos technikával. S míg a vászon egészének telítettségét figyelve az egyiken éppen elárvult oszlopokként (Relationship 6), a másikon pedig vízválasztókként asszociálhatunk jelenségére (Relationship 7), mindkettő egymás kioltását eredményezi a "minden megvan, mégsincs semmi" érzésével kísérve a művész mondanivalóját. A harmónia átvált finom lüktetésbe, ahogy horizontunkba emeljük a képegyüttest, és együtt szemlélve elmélyülünk bennük.

Rögtön feltűnnek apróbb "hibák", finoman elcseppentett festékmaradékok, a gondosan megszerkesztett vonalak mentén elmaszatolt pacák, ha jobban szemügyre vesszük ezeket a képeket. Diszharmónia-érzés helyett azonban ez a komponens, amely minden esetben direkt-módon kerül a felületre, kiváltképp az emberi élethelyzettel való azonosulást eredményezi. A művész látásmódja, miszerint emberségünk magában hordozza a hibát, az esendőség pedig ilyen értelemben nem kerülhet ki a művészet közlő erejének hatása alól sem, az alkotások meghatározó részét képezi. Az esztétikum, amennyiben ilyen mértékben túlemelkedik ábrázolandón és lelki síkon ragad meg mindannyiunk számára mondanivalóval bíró gócpontokat, feltétlenül egésszé érik a "hibás gondolat" elemeinek meghagyásával.

Gondolatmenetem folytatásaként emelem be a "kerek egész" kifejezésre rezonáló kör-alapú vásznakat, melyeket Agata Bogacka a lehető legminimálisabb mértékben tölt ki festékkel. A létezés halmazának ellentétes érzésű, erőteljes érzelem-viharát mintha a pillanat szőtte volna a felszínre - múlandósága, eltévelygő jelentősége az idő függvényében válik egyre halványabbá a középpont felé haladva (Relationship 8). Itt a hibázási faktor hullámként éri el a vászon szélét, kiemelkedve, térbeliséget nyerve aprócska jelenlétével, mellyel egyben a sötét színárnyalat szinte érvényét veszti a hatás-ellenhatás jegyében. A Kapcsolat-sorozattól elrugaszkodva azonban találkozhatunk a Glassyard Galéria tárlatán két további jelentékes kör-alapú alkotással (Promises 6-8), melyek mintha az egyes szegmensek lezáró elemeként szolgálnának. A vásznakon feltűnő vékony festékrétegek, mintegy finom lélekhálóként olvadnak össze egyre erőteljesebb dinamizmussal összegezve a látottakat. Konklúzióként vetül visszfény a termek eddigi alkotásaira, mint a csenddel ölelkező tükör párás mementója.

Az élet furcsasága, hogy kapcsolatainkban fellelhető lényeges összetartó erők, s maga a színtiszta szeretet is olykor rejtve marad, s mi mind elsiklunk olyan lényeges mozzanatok és lelki rezgések felett, melyet készakarva ki akarunk fejezni. A rohanó élet hömpölygő hibái közt nem vesszük észre, mit hagyunk hátra. Érték, olyan katartikus szószedet, melyre immár nem hivatott néhány színpaletta felhasználása.

Agata festménye a galériába lépés majd' első pillantással illetett munkája, melyre azonban mindenki vet egy pillantást távozáskor is. A szivárvány-színek hirdetik, hogy az emberség és emberiesség minden esetben felette állnak, felette kell, hogy álljanak a konfliktusainkon, belső harcainkon s önnön lelki aggályainkon.

Írta: Kolle Gabriella
Kiállítás megtekinthető: Glassyard Galéria, Agata Bogacka: Compositions of Dependencies _ új festmények / new paintings, 2020. 02. 07 - 03. 28.

A cikk a Covid 19 magyarországi tetőzése előtt, 2020 márciusában íródott, mely után hosszú, várakozással egybekötött "kényszerszünet" kezdődött meg mind a látogatók, mind a művészek életében. Reméljük, most már hamarosan találkozunk :) Minden jót kívánok Olvasóimnak és az Alkotóknak!