A modern szellemvasút

Installációk és videóperformanszok lepték el Felugossy László, Bukta Imre és Szirtes János tolmácsolásában a szentendrei MűvészetMalom impozáns tereit, hogy rámutassanak Szentendre városának művészeti tudatára, s képviseletükben a kortárs művészet hivatkozási ponttul szolgáljon az eljövendő kiállítások sorában (értsd: a MűvészetMalmot a kortárs képzőművészet színterévé kívánják emelni a társgalériák oldalán) . A művészgéniusz triász ezúttal bátran állt ki egy új irányvonal nagyközönség előtti tálalása mellett, vegyes érzelmeket és reakciókat kiváltva. 

A modern szellemvasútra jegyet váltó világ állomásról-állomásra robog el az egyre fejlettebb technikai találmányok és a származékként keletkező pozitív és negatív tanulságok mellett, hogy felszínre törjön egy-egy hegyként magasodó bravúr, amellyel mind közérthetőbbé, versenyképesebbé és egyáltalán: piacképesebbé tehetjük személyünket és képességeinket. A haladás negatívumai bőven versenybe szállhatnak az előnyökkel, ezek közt szerepel annak veszélye, hogy mind sekélyesebbé és "szürkébbé" válunk egyénileg. Míg világ a világ, a művészet nem marad és maradhat ki a leggyengébb társadalmi rezdülésekből sem, valahogy úgy fogalmazhatnánk meg ezt a fajta egymásra hatást, mint a mágnesek vonzását. Előbb-vagy utóbb, helyzettől és behatásoktól függően a mágnestől centikre elhelyezkedő, megegyező pólusú tárgy is el fog találni az origo-mágneshez. Ilyen a képzőművészet is. 

Szerencsénkre kis hazánk mai napig a nemzetközi áramlathoz csatlakozva képes kialakítani egyedi nyelvezetét, és felhívni irigyeink figyelmét. A szentendrei kiállításról pedig voltaképpen ez az első mérföldkő, amiről mindenképpen szeretnénk szólni. E három művész, akik pályájuk elején is különféle módokon kötődtek a Dunakanyar kapujához, tiszteletet érdemlő módon teremtették meg valósággal azt, amiből majd az eljövendő korosztály is táplálkozhat. Ha a látogatónak, feltételezzük, sosem volt még szerencséje a művészek munkáihoz, a jelenlegi, Levitáció címet viselő kiállítás közvetlen módon mutatja a merészség, a határok feszegetése és a teljes mellszélességgel vállalt irónia mellett az egyfajta erős kiállás és összetartozás érzését is, ami általában jellemzi alkotóinkat. Hangulatában teljességgel meghökkentő (szerk.: még a korábbi munkákat ismerve is :)), újszerű és a fent említett módon modern, mégis az igazán emlékezetes étkek után maradt kellemes és elgondolkodtató szájízt maga után hagyó kiállítással van dolgunk. 

A kiállítás kurátora (és asszisztensei) a Malom mérhetetlenül nagy terét játékosan felosztva, néha bizonytalanságot és félelmet keltve vezet minket végig a lépcsők és kivilágítatlan terek az épület ódon sajátosságából adódóan békés és meghitt labirintusában. A látogató néha valósággal összerezdül, hogy aztán nevetve pislogjon össze Felugossy tekintetével a beugró falrészen, kerüljön Bukta Nyugdíjas klubjának 80-as évekbeli hangulatának hatása alá, vagy lépjen be a meleget sugárzó LED-sor és provokatív ábrákat megjelenítő "talicska-performansz" (elnézést a kifejezésért) egy Szirtes által reprezentált jelenkori közérzése alá. Természetesen mondhatjuk, hogy a terek nem lettek jól kihasználva. Számos nagyobb térrészt foglalt el egy-egy videóperformansz, ami üzenetéből adódóan sem kellett volna ilyen módon kiemelkedő szerepet kapjon. És hogy ezt a követ tovább görgetve néhány negatívummal szembesítsuk olvasóinkat, megint csak visszautalva bevezető szavainkra, a tárlat hatás-ellenhatás fúziója néhány helyen megreped, a hatás túlnő ironikus hangvitelén, komikussá válik. A fal ilyenkor vakfolttá merevedik. Szerencsére az egészt szemlélve elenyésző ezen példáknak a száma, de mindenképpen említést érdemel. 

Egy igazán érdekes párhuzamra, a "kezdet és a vég" párhuzamba állításával vonnám fel a figyelmet egy apró érdekességre. A Malom kezdő szárnyában Felugossy László Elszálló pálya című munkája fogad bennünket először. Led-fényeinek hálója megvilágítja a két csónak szabálytalan vonalát, mélység érzetét, s ezáltal valamiféle megbűvölt tó vizuális látványát idézve. Szemkápráztató. Ennek "párja" a kiállítás legvégén, a Szirtes János által reprezentált Úthenger tüzes jellege. Az obszcén feliratok, a lázadásra és figyelemre hívás üzenete párhuzamosan halad az Elszálló pálya képe mellett, miközben a folyosók és lépcsősorok végigvezettek bennünket az élő- és élettelen természet megannyi jelensége felett. "Modernül", "kortársul". 

A modern szellemvasút néha rögös, és ezek a rögök szellemi harcokból eredeznek, ami a gondolkodó ember sajátja. Alapja az a megosztottság, ami véleménynyilvánításra generál. Amíg ez létezik, addig semmi sem válhat szürkévé. A művészet kiváltképp nem. 

Írta: Kolle Gabriella
A kiállítás címe: Levitáció 
Megtekinthető: 2000, Szentendre, Bogdányi út 32., 2017.08.06. 
A kiállítás kurátora: Gulyás Gábor 

Borítókép: Szirtes János, Töredezett önarckép, 2017