Budapest Art Week kiértékelő I.

Idén április 17-e és 22-e között ismét megrendezésre került a Budapest Art Week programsorozat. Az ötlet, hogy egyetlen karszalag megvételével több napon keresztül intenzív kapcsolatot létesíthessenek az érdeklődők a hazai művészeti élet alkotóival és produktumaikkal, három éve született meg. Ekkor még viszonylag kezdetleges módon, ismerkedve a lehetőségekkel, legfőképpen a kijelölt időszakra eső kiállításokat vonták be. A rendezvényt minden egyes alkalommal az évente kétszer megrendezett késő tavaszi alkotóterek túrája, a Nyitott Műtermek Délutánja zárta. Ez a metódus ezúttal sem változott, keddtől szombatig azonban nem csak a programba beleeső kiállításokat, hanem a direkt módon az Art Weekre megrendezetteket is meg lehetett tekinteni. Tárlatvezetések, irodalmi beszélgetések és workshopok kísérik a tárlatokat, melynek összehangolására ebben az évben remek online felületet biztosítottak. A hetvenkét helyszín többségéhez kapcsolódó galériatúra és kiállításmegnyitó ugyanis regisztrációköteles, limitált számban látogatható, s olykor egy napra és időpontra esnek, illetve a helyszínek közötti átjárást is figyelembe kell venni. Így az online programnaptár nagy mértékben segítette idén az egyéni szervezést, amihez az interjúkkal tűzdelt, térképmelléklettel rendelkező Art Week magazin is hozzájárult. 

Ezúttal azzal a vággyal indultam neki az Art Weeknek, hogy minden helyszínt bejárok. Őrült ötlet volt, ám csodás lehetőség is, hogy mindent számba vegyek, kiértékeljek. Természetesen az egyéb elkötelezettségek, a távolságok és a múzeumi kiállítások - tekintve, hogy ezek végigjárása több órát igénybe vehet -, keresztülhúzták számításaimat. A hat nap mindegyikén azonban remek élmények részese lehettem, és mondhatom, talán a három év alatt idén éreztem a legjobban magamat "artweekesként" a városban, fáradtan és töretlenül járva egyik helyről a másikra, ahol majdnem mindig őszinte mosollyal fogadtak. 

Pillantsunk tehát rá egy kicsit a múzeumi helyszínekre, melyeket bejárva mindig igyekeztem élénk kommunikációt folytatni, s amiből adódóan egy megadott szempontrendszer szerint elkezdtem kiértékelni a művészeti tereket és a bennük foglalandó tárlatokat (10-ig terjedő pontozással).

Magyar Nemzeti Múzeum: Túrám kiindulópontjaként a karszalag átvételével gyűlt meg először a bajom - bár egy információs és egy jegyértékesítő pult létezik, engem mégis sikerült három hely között küldözgetniük, mire sikerült rendezniünk mind az átvételt, mind az időszakos kiállításra szolgáló regisztrációs jegy kinyomtatását. Az Anna - Változatok székely asszonysorsra című kiállítás megtekintése így eleve keserű szájízzel indult, főként, hogy később a tárlathoz tartozó információkkal, a kiállítás helyszínére vonatkozó útbaigazítással sem sikerült megismerkednem. Miután azonban bő fél órányi kóválygás után sikerült beszereznem a tárlathoz kapcsolódó mobiltelefont és hangzóanyagot, készen arra, hogy "én akkor most elkezdem, már csak azért is", a teremőr néni megszólalt mellettem, hogy "ne tessék felmenni a székelykapuhoz (szerk.: ami a kiállítás és a hanganyag kezdőpontja) ott úgyis csak két mondatot mond, aztán a lépcsőn is, felesleges az, menjen be a terembe". Felmentem. Aztán végigjártam az egész kiállítást, és az a frusztrált düh, ami bennem terjengett, lassan átalakult, s kezdtem észrevenni, hogy kezdek eggyéválni a székely asszonnyal. Ahogy az út kettévált, kékkel jelölve a jobb oldalt, pirossal a balt, az előbbi a gyermektelenséget és a cselédéletet, míg az utóbbi a férjezettséget és a gyermekáldás történetét mutatta be. A telefonból szóló ízes hang azonban a két út egy-egy pontján ugyanazt mondta el, az élettörténet egybeért, így például a kezdőmonológnál  ("Uram, bocsásd meg bűneinket"), szülei helyzetében (édesanyja és édesapja korán elhunyt) és a történet végén is (egyedül marad a nagyvilágban). A történet fikció, egy 20. századi székegyföldi asszony életútja felett merenghetünk el, elmerülve a szabadság és lét kérdésén, a házasság és együlálló lét pro-és kontráján, miközben a kiállítás hűen tükrözi a korabeli lakás- és viseletkultúrát, az aktuális társadalmi rendszer életmódbeli változatosságát. 

Segítőkészség/tájékoztatás (A vendégek látogatókoncentrált és szakmai fogadtatásának kiértékelése): 5
Szervezettség/igenyesség (A kiállítás minőségbeni megvalósítása, komplexitásának összehangolására való törekvések feltárása): 7
Közérthetőség (A különböző korosztályok számára nyújtott tájékozódási segítségek megadása, különböző segédanyagok és interaktív eszközök bevonásának figyelembevétele): 8
A kiállítás értékelése/szellemi és érzelmi hatások összessége (Emberi mondanivaló, benyomások mélysége): 9
Hangulat: 7
Ajánlás mértéke: 8

Műcsarnok: Sandro Miller fotográfus kiállítása egy olyan szeletet ad a fotóművészetről, ami a témában kevésbé jártas nézőknek csodálatos élménnyé nőhet. A John Malkovichcsal végzett munkája során Sandro Miller olyan nagyhatású képeket alkotott újjá, melyek nagyrészt mindenki számára ismerősek, így Malkovich kaméleonként változik hol Pablo Picassová és Salvador Dalívá, hol pedig Andy Warhollá és Albert Einsteinné. A Tisztelet a kamera mestereinek alcímet viselő tárlat során egyszerre mélyülhetünk el a 34 fotós munkásságában, ennek okán mindenképpen meg kell említenem a Máté Gáborral készült mintegy másfél órás videóinterjút, aki közvetlenségének köszönhetően leköti az ember figyelmét, és olyan hangsúlyosan egyéni megoldásokra hívja fel a figyelmet, ami valódi táplálék a későbbiekben a fotók tanulmányozásához. Csak párukat említve: Irving Penn, aki Pablo Picasso fotósa, a furcsa vágásokkal és esztétikával modellál, Robert Avedon portrékat készít, leginkább a társadalom szélén élő embereket (bányászokat, henteseket) kapja lencsevégre, akiknek nincsen a tekintetében pózörködés, és a háttér minden esetben hófehér. Robert Mapplethorpe szereti önmagát fotózni, képein erős hangsúlyt kap a szexualitás, ami a virágcsendéleteinél is megmutatkozik, s minden esetben a világítással erősíti a hatásokat. Annie Leibovitz a közéleti emberek fotósa, John Lennon és Joko Ono párosát a viszonyuknak megfelelően fotózza, a képről legfőképpen a közönyösség árad. Pierre et Gilles képviseli a fotográfia határterületét, a dekorativitás elérésére törekszik, képmódosításaival az "akkora giccs, hogy már jó" véleményt váltja ki, mégis elmondható, hogy minden dekoratív eleme indokolt. 
A Műcsarnokra nézve a pénztárosi útbaigazítás milyenségét leszámítva csakis superlativusokban tudok beszélni. Csodás kiállítás, kellemes és nyugodt kiállítótér. 

Segítőkészség/tájékoztatás (A vendégek látogatókoncentrált és szakmai fogadtatásának kiértékelése): 9
Szervezettség/igenyesség (A kiállítás minőségbeni megvalósítása, komplexitásának összehangolására való törekvések feltárása): 10
Közérthetőség (A különböző korosztályok számára nyújtott tájékozódási segítségek megadása, különböző segédanyagok és interaktív eszközök bevonásának figyelembevétele): 10
A kiállítás értékelése/szellemi és érzelmi hatások összessége (Emberi mondanivaló, benyomások mélysége): 10
Hangulat: 9
Ajánlás mértéke: 10

Ludwig Múzeum: A kortárs művészeti színtér intézményes kereteinek legnagyobb múzeumát adó Ludwig mindig a legsarkalatosabb pontja "kortárs művészeti túránknak", ahol vagy nagyon csalódottan vagy végtelenül megelégedetten szembesülhetünk az aktuális tárlatok üzenetével és létrehozásának mikéntjeivel. Gyakran kíséri utunkat kételkedés. A Permanens forradalom - Mai ukrán képzőművészet lelkünk egészére telepedő nyomást gyakorol. Szépen felépített úttal kezd a bejárati ajtótól kialakuló érdeklődés átcsapni egy félszeg rajongásba, ahogy a nagy terek grandiózus mélységű alkotásai mellett elhaladunk. Aztán arcon üt, szinte fáj. 

A hatások, a mögöttes indokok és érzelmek feltételezhetően meghökkentőek, ám amit itt kapunk, az a valós, színtiszta demonstrációja annak a belsőkben munkáló szétszakadásnak, ami egy nép egészét jellemezte. A kiállítás kétségkívül legmegrázóbb része, az a szőrmével bélelt, mélybe vezető út, ami a családi erőszakról szól. A szűk tér, amelyben végighaladva különböző impulzusoknak vagyunk kitéve, egy videóval ér véget. Talán mondanom sem kell, hogy a hidegrázás, a légszomj a kiállítás önrésze; letaglózó gyönyör egyben az elkészült művek esztétikája felé, és megdöbbenéssel kevert mély megrázkódtatás a nép történetére nézve. 

Türk Péter Minden nem látszik életműkiállítása megosztóbb, nem üzenetetét vagy konceptuális módszerét tekintve, hanem a kiállítás megvalósítását tekintve. Sok helyen maradtak kérdőjelek, úgy érzem, nem a bemutatás, a feltárás, hanem az okvetlen és sürgető kiállítás-megvalósítás került előtérbe. Korai időszakában főleg absztakt műveket és minimalista-geometrikus képeket készített, később a hetvenes években a konceptuális művészetben teljesedett ki. Élete végéig a fényképezés technikája érdekelte. Műveiből minden esetben kiemelhetünk egy-egy nemzetközi fontosságú produktumot. 

Segítőkészség/tájékoztatás (A vendégek látogatókoncentrált és szakmai fogadtatásának kiértékelése): 9
Szervezettség/igenyesség (A kiállítás minőségbeni megvalósítása, komplexitásának összehangolására való törekvések feltárása): 7
Közérthetőség (A különböző korosztályok számára nyújtott tájékozódási segítségek megadása, különböző segédanyagok és interaktív eszközök bevonásának figyelembevétele): 9
A kiállítás értékelése/szellemi és érzelmi hatások összessége (Emberi mondanivaló, benyomások mélysége): 8
Hangulat: 8
Ajánlás mértéke: 9

Kiscelli Múzeum: A barokk stílusú épületegyüttes sajátos energiával bír, csodás módon zarándokol el bennünket a múltba, miközben az időszakos kortárs kiállításokkal karöltve egy elkápráztató szépségű környezetbe simul. A kiállításokat elnézve néha-néha kipillantva az ablakon, vagy belefutva egy grandiózus kályhába, mindenképpen mosoly terül el az arcunkon. A Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként a Kiscelli Múzeum ad otthont a Csöndesen című fotókiállításnak egészen június 24-ig. A csendéletek témája köré fonódó fotók számos oldalról megközelítik a látvány különféle feldolgozási lehetőségét, szinte már határok nélkül boncolgatva a halott természet (natura morta) és a mozdulatlan élet (still life) megörökítését. Mészáros László vagy Érdi Róbert képei örökké az emlékezetemben maradnak, ahogy Kiss Tanne István Árnyéktanulmányai és a hétköznapi élet groteszk színharmóniáját is megragadni képes Fuchs Lehel fotója is. 

Az 1738-58 között épülő trinitáriusok temploma a második világháborús pusztítás után romosan szolgálja ki a kiállítótér funkciót, s így egyben Európa egyik legszebb kiállítóhelyeként szolgál. Jelenleg a Te jössz? Kiállítás a társasjátékokról címmel retró zenék töltik meg az ódon falak tömegét, és vidám kisgyerekek ismerkedhetnek meg a társasjátékok mintegy 100 éves történetével. Groteszk módon élvezettel teli, ahogy a tetővel fedett romok között élénk fények és hangzó emlékek elevenednek meg, ami, úgy gondolom bátor próbálkozás, mégis teljességgel hitelessé alakul. Mondhatni páratlan élmény. 

Nem jellemezhető másként a Kiscelli Múzeum látogatóbarát személyzetének hozzáállása és szolgálatkészsége, ami a múzeumok sorában kiemelkedővé teszi. A múzeum a fővároshoz tartozik, mégis hangulatiságával mintha áthelyeződne egy vidékies, barátságos térbe. 

Segítőkészség/tájékoztatás (A vendégek látogatókoncentrált és szakmai fogadtatásának kiértékelése): 10
Szervezettség/igenyesség (A kiállítás minőségbeni megvalósítása, komplexitásának összehangolására való törekvések feltárása): 10
Közérthetőség (A különböző korosztályok számára nyújtott tájékozódási segítségek megadása, különböző segédanyagok és interaktív eszközök bevonásának figyelembevétele): 10
A kiállítás értékelése/szellemi és érzelmi hatások összessége (Emberi mondanivaló, benyomások mélysége): 10
Hangulat: 10
Ajánlás mértéke: 10

Írta: Kolle Gabriella
A kiállítások megtekinthetőek:
Magyar Nemzeti Múzeum: Anna - Változatok székely asszonysorsra: 2018. 05. 13. 

Műcsarnok: Sandro Miller: Malkovich, Malkovich, Malkovich, Tisztelet a kamera mestereinek: 2018. 06. 03. 

Ludwig Múzeum: Permanenes forradalom - Mai ukrán képzőművészet: 2018.06.24.                                                     Türk Péter életműkiállítása - Minden nem látszik: 2018.06.24.

Kiscelli Múzeum: Csöndesen: 2018.06.24.
                             Te jössz? Kiállítás a társasjátékokról: 2018.04.29.