Chiharu Shiota első közép-európai kiállítása
Szentendrei Emlékeső
"Nagyon hálás lennék, ha Emlékeső című installációm számára elküldene néhány régi kulcsot a Szentendrei Képtárba. Bármilyen kulcsnak örülök: a régi otthona kulcsainak, a ruhásszekrény kulcsainak, akármilyen ajtó kulcsának, bármilyen kulcsnak, amiről már azt sem tudja, mit nyit... Szívesen veszem, ha küld egy pár sort is a kulccsal, egy személyes történetet, amelyet megosztana velünk, vagy a kulccsal kapcsolatos emlékeit. A kulcsa az installáció része lesz, üzenete pedig bekerülhet a kiállítást kísérő katalógusba. Köszönöm szépen! Chiharu Shiota"
Ezzel a felhívással kopogtatott be hazánkba a világhírű japán művésznő, a negyvennégy éves Chiharu Shiota, aki a tavalyi Velencei Biennále alkalmára készült Kulcs a kézben című projektjével nemzetközi elismerésben részesült. A húsz éve Berlinben élő művész ezeddig számos európai országban állította ki műveit. Hogy párat említsek is a mostani évből, kiemelném Brüsszeli kiállítását, amely során a halál-motívumra épülő Sleeping is like Death installációja volt látható, valamint a dániai impozáns térbe tervezett levelekből összeállt projektjét (Letters of Thanks).
Mint egyértelműen látszik, Shiota védjegye a fonál, ami az említett munkákon sötét, fekete színekben pompázik, ám hazánkba a pirosat választotta, azt a pirosat, amivel a lehengerlő Kulcs a kézben installációja is készült - ez a változat jelenleg Sydneyben és Milánóban is látható. Az ehhez kapcsolódó emlék- és értéktárgyak olyan kiegészítések, amik az egyéneket, a hús-vér szereplőket testesítik meg, és vonják egymás bűvkörébe és emlékeztetnek a lényegiségre és a sors jelenlétére. A művésznő egyértelmű céllal és közlésrendszerrel készíti el sokszor faltól falig, hazánkban faltól a textilből készült csónakig, majd onnan megint a falig ívelő univerzumát.
De mit is jelent a fonál?
Ez az egyszerű, sérülékeny, múló anyag Shiota szemléletében az emlékeket, az emlékezés szimbolikáját fejezi ki, a bennük rejtező tárgyak pedig az éppen kapcsolódó témát szemléltetik. A fekete fonál a világűr színe, a vörös pedig az emberi belsőjé, a vér színe alapján. Művészetének szimbolikája noha nem igényli a japán kultúra beható ismeretét, a vörös színű fonál mégis a Távol-Kelethez kapcsolódik. Ez szimbolizálja a távoli lények, dolgok összeköttetését. Az emberek egymáshoz való viszonyát így naturalisztikus könnyedséggel szerepeltetheti.
"Kulcsokat gyűjtünk! Emlékeket. Élményeket. Emberektől, Tőled. Azért, hogy összekössük őket."
Így szól a szlogen, ami először ötezer, majd tizenötezer kulcs összegyűjtésére hívott minket, és amelyhez országszerte számos intézmény becsatlakozott, hogy gördülékenyen zajlódjon a gyűjtési mechanika. A több, mint száz gyűjtőpont mellett határon túli küldemények is érkeztek, és az eseményben olyanok is részt vettek, mint Herendi Gábor filmrendező, filmproducer, vagy Fukui Yusuke Magyarországon élő japán művész. Az érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a majd' egy hónapig tartó kampány számlálója végül húszezernél állt meg - egészen pontosan 21 353 kulcsnál.
Shiota május elején érkezett hazánkba, hogy létrehozza a Velencei Biennále pavilonjának Szentendrei Képtár helyigényének megfelelő változatát. Nagy volt a várakozás, hiszen egy nemzetközi kortárs képzőművészetben alkotó művész mutatja be hazánkban projektjét. Mint Shiota mondja, számára nagyon fontos a kulcs mint szimbólum, amivel az érték és a tér is elzárható az idegenek elől, másrészt nyitni lehet az elzárt dolgot, teret. A két csónak ebben az esetben két kezet szimbolizál, és ahogy Velencében a tenger, úgy itt a Dunához kapcsolható.
Az installáció május 13-tól látható a Szentendrei Képtárban, rajzait a Kmetty Múzeumban állítják ki.
Chiharu Shiota művészete azért fontos napjainkban, mert nem földrajzi terület orientált, s bár alkotásainak gyönyörködtető külleme a felszínes rácsodálkozást teszi lehetővé, utat nyit egy mélyebb, többrétegűbb, sokkal több figyelmet kívánó mondanivalóhoz is.
Borítókép: www.nol.hu
Kiállítás kurátora: Gulyás Gábor
A kiállítás megtekinthető: 2016. 05. 13 - 10. 16.
Cikk írója: Kolle Gabriella