December második napján egyszerre három kiállítást tekintettünk meg. Ezekről készítettünk most nektek egy összefoglalót. 

A Várfok Galériában, a Várfok Projekt Roomban és a Várnegyed Galériában jártunk, és ebben a sorrendben jellemezném a még következő évben is látható kiállításokat. 

Czigány Ákos a konstruktivizmus tömegeiből indul ki, és képei kohéziójához a konceptualizmus gondolati irányzatához nyúl. Az építészeti nyomokon keresztül képein az emberi jelenlét kerül kiemelésre; a távolságokat mindenhol a építészeti fúziók határolják és szabdalják ketté. Ég és föld között alulnézetből állhat sokemeletes ház, ami a fotón úgy jelenik meg, mint végtelen, sziklaszilárd alagút a szemkápráztató végtelenbe. Czigány Ákos ezzel a koncepciójával nem tesz mást, mint háttal lefekteti nézőjét az udvar kellős közepére, a betonra, és megfigyelésre ösztökél, amivel egyúttal felhívja a figyelmet egy másik lényeges momentumra. A néző ott, azon a ponton el van határolva a világtól, s történetesen ezt az állapotot emberi kezek munkája hozta létre. A tér, ami elénk tárul, új nézőpontot, friss megvilágítást tár elénk nem csak építészetileg, hanem emberileg is. A kiállításon nem csak Czigány Ákos az eddig említett felfogásban készített régebbi munkáit, hanem új sorozatát is megtekinthetjük. Új sorozatának alappillére a nézői súlypont más irányba tolódása. A határ az ég és föld között ezúttal a horizontvonalra esik. A vonalon direkt mesterséges alakzatok, vidéki épületek terülnek el, sokszor egészen hosszan elnyúló paraszti házak, apró termesztői viskók vagy egységes ipari komplexumok. Jelenlevőségük, a kietlen - maximum villanypóznákkal szabdalt - természet központjába szerkesztett fotókon egyszerre kulturális és mezőgazdasági hatásról árulkodik, valamint felveti az örök kérdést a természet és az társadalom között a tér használatáról és befolyásolhatóságáról is.

A kiállítás megtekintését olyanoknak javasoljuk, akiket érdekel a fotóművészet és valamennyire jártasak az építészetben, kiváltképp ismerik Czigány Ákos üzenetét és művészete jelentőségét, ugyanis ennek hiányában nem tudják tárgy és néző között feszülő szakadék nélkül szemlélni majd a kiállított anyagot. 
A kiállítást 2016. december 2-tól 2017. január 21-ig lehet megtekinteni a Várfok Galériában.

Christiane Peschek salzburgi születésű osztrák fotográfus, aki igen hamar a kortárs fotográfia kiemelkedő alakjává vált, s időről-időre Európa-szerte találkozhatunk kiállításaival. Idén visszatért hozzánk, és ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt a Várfok Projekt Roomban való bemutatkozásakor, most is figyelemre méltó munkákat bocsátott szemünk elé. Christiane számára a fotózás az emlékeinek újrafeldolgozása és újrafelhasználása miatt fontos, ad egyfajta álomszerű, új értelmezésekre kész táptalajt, amivel tovább lehet dolgozni. Narrációját direkt hibák szakítják félbe, foltok, cetlik, és bár ez a módszer a budapesti kiállítása során is megmutatkozik, a fő motívum az erdő, ami a művész saját bevallása szerint a két szerelmes közötti emocionális tér megfelelőjeként értelmezhető. Továbbgondolva, a kapcsolatban utakként szerteágazó döntések és érzelmi egymásra hangolódási fázisok kapcsolják össze a képeket. 
Mi sokat néztük és értelmezgettük a képeket, de továbbra is fent kell tartsuk azt a véleményt, hogy Christiane Peschek Magyarországra elhozott kiállítása önmagának szól, és bár ez nem volna probléma, de munkái és a nézők között méretes, vastag fal feszül. Egyes képek struktúrája brilliáns, de eddigi fotósorozataihoz képest a narratíva egészen egyszerűen nem passzol a képek témájához, belegondolása pedig szürrealisztikus zűrzavart kelt bennünk annak oltárán, hogy vajon a kortárs művészetnek erről kellene-e szólnia? 
A szemlélődés örök mutatója a szubjektivitás. Bármit is akart a művész ezúttal közölni a képeken keresztül, tőlünk Ausztria-távolságban maradt. 

A kiállítás december 2-tól 2017. január 21-ig tekinthető meg a Várfok Projekt Roomban. 

Hager Ritta Kossuth-díjas textilművész kifejezetten az adventi időszakra szóló kiállításán keresztény milliőbe csöppentünk. A művek többnyire lenből, gyapjúból, aranyszálakból és lószőrből készültek, és az egészen kisméretű gobelinen és minitextilen kívül embernagyságú (angyalszárnyat ábrázoló) térplasztikai együttesig különféle munkákat láthatunk. Érdekes, hogy agyagdarabokat kever lennel és gyapjúval a művész, illetve aranyszállal szövi be ezeket. A megnyitó alkalmával érezhetően átjött a Budavári Önkormányzat törekvése, a felvevők többsége pedig érezhetően a művésznő korcsoportjához tartozott. 
A kiállítást azoknak ajánlanánk, akik nem riadnak vissza a gobelinektől, és befogadóak a vallási témák újraértelmezését tekintően. 

Megtekinthető december 2-tól 2017. január 15.-ig a Várnegyed Galériában. 

Írta: Kolle Gabriella 
A képek saját készítésűek. 

2016.12.12.