Szirtes János

Lecsupaszított, kérlelhetetlen, intenzív őszinteség. Erénye annak, aki egyenesen akar emberek közegében létezni, aki hű akar embertársaihoz és önmagához maradni. A legtisztább út annak kifejezésére, hogy tudjuk, kik vagyunk, és hogy megbecsüljük a közeget, amely befogad bennünket. Ha őszinteség nincs, semmi nincs. Egymáshoz való viszonyunk a levegőben szállingózó lufikhoz hasonlítható, amik össze-összekoccannak, megrezzennek egymás statikusságától, majd eltávolódva valahol fönt, szépen lassan, egyenként lesznek az enyészeté. 

Szirtes János munkái egyszerűen sugárzóak. Olyan összhangban van művész és munkája, hogy ha magát az alkotót nem is ismerjük, egészen biztosan áttörnek művein keresztül egyedi jellemvonásai. Tökéletes az összhang, mely a művészet egyik kiemelkedő kritériuma. Az életmű szerteágazó utainak egyedi jellemvonásaira a Várfok utca kiállítóterében ezúttal a kétezres évektől való munkák hívják fel figyelmünket. Az absztrakt formák élettelisége az akrilfesték pulzáló, szokatlan színegyütteseiből ered. A háttér márványfelületeket idéz, a vízszintesen és függőlegesen találkozó alakzatok pedig a sorozat nevéül szolgáló HI/ÜDV!, azaz a találkozásokból adódó gondolatfonalakat idézik meg. Hol elbocsátóan, hogy pedig befogadásra engedélyt adóan siklanak egymás felett és mellett a szimbolikus tartalmak, amiket a háttér, azaz a világ teljességgel kiemel. Úgy tűnik, mintha másik sík nyílna az alakzatok számára, mintha a környezet elemei apró pontokká zsugorodnának az elmék és lelkek összekapcsolódásakor. 

A további munkák sokkal lazábban tárják elénk a világ jelenségeit, különböző technikákkal létrehozva egy erős-gyenge ellenpontozásra épülő műalkotás-sorozatot. A képek kicsit monokrómok, ám annál szuggesztívebbek, minden egyes ecsetvonásnak jelentése van, amely csak a képek behatóbb tanulmányozása által válik egyértelművé. Szirteshez idő kell, és legalább annyi őszinteségből fakadó érdeklődés, mint amivel ő létrehozta ezeket a műveket. 

A Vegetáció képek és a Kiss (lsd. a borítót) külön figyelmet kívánnak. Ezek a képek a kiállítótér hátsó részébe szorultak, ám annál áldásosabb ottani helyzetük. A látogató lehetőséget kap arra, hogy az ember mélyébe hatoló képek után újra, másfajta látásmóddal tekintse végig a hátrahagyott festményeket - megfűszerezve Szirtes videón hallott célkitűzéseivel. 

Ha a jelenség fogalmát definiálni kellene, egészen biztosan kritikánk első elhangzott szavát, a lecsupaszítottat használnánk. Valami, ami annyira elemi és mélyre ható, hogy a róla való töprengés nem idő és tapasztalat kérdése. Talán ez az, amiért az ember művésznek áll. Olyan corpuszok létrehozása, amely nem csak az intuícióknak az átadására törekszik, hanem valódi élményként lép fel az emberi szem által nem látható csodajelek mellett. 

A Galéria ajtajához érve elsőként egy lángnyelvekké összeálló együttesre lehetünk figyelmesek. Ne kételkedjünk: valóban tüzes és intenzív élményben lehet részünk! 

Írta: Kolle Gabriella 
Megtekinthető: Budapest, 1012, Várfok utca 11, Szirtes János: A legeslegújabb és korábbi művek, 2017. 03. 24. - 2017. 04. 22