Barabás Zsófi
Életkarcolataink

Gondolatok. Csodálatos és felemelő érzés, amikor alkalom adódik mérlegelni, átgondolni, véget nem érő találgatásokba és puhatolózásba kezdeni, hogy értelmet nyerjen számunkra a való és válaszokra találjanak kérdéseink. Végtérre is, kontextusunkban teljesen mindegy, hogy a helyzet milyenségét megfogjuk, a szálak egy irányba vezetnek: embertől emberig. Most, mikor immáron egy hete próbáljuk sodró folyóként áradó gondolatainkat szavakba önteni, döbbentünk rá, mit is jelentenek a pillanatok valójában, s fogtuk fel jelentőségét igazán, hogy idő, korszak, távlat stb. fogalmak mennyire légből kapott, behatárolhatatlan dimenziók létezésünk folytonosságában. Csak pillanatok vannak. Talán csak ezek a morzsányi életkarcolatok, amit az előbb felsoroltak közül érzékelni tudunk, s amit kiforrottan, tudatosan elraktározhatunk. S bár az adott pillanatot erőltetett, intenzív figyelés árán tudjuk csak kiragadni az időből, sajátos, hogy az ezernyi pillanatból álló folyamatok elindítója valójában egyetlen, nagyon hangsúlyos momentum, ami góccá tömörül, s mozgatja lavinaként további sorsunkat. Minősítendő, bearanyozandó vagy felejtendő bár, készségesen hajlunk bele a pillanatszőtte hálókba. 
Gyönyörű a magyar nyelv, de nehéz találni az élményre megfelelő kifejezést, amit soha nem oszthatunk meg elég érzékletesen embertársainkkal, s ami mégis kitölti s alapjában meghatározza lényünket. Amin az ember nem talál fogást, s amire a jövő furcsa mód kérdésekkel válaszol.  

A továbbiakban Babits Mihály a Bergson filozófiájában leírt gondolatait idézem: 

"Mi minden pillanatban öregszünk, ami annyit jelent, hogy ránk nézve az idő minden pillanatban valami újat hoz, valami vissza nem térhetőt és visszafelé meg nem csinálhatót. [...] A mi időnk teremt, újat alkot minden pillanatban. [...] Minden pillanat magában foglalja az egész múltat és valamit ad hozzá. Eszerint minden jelen pillanat lényegileg különbözik az összes megelőzőktől..."

A különbözőség végtelensége ilyen módon a gondolkodó ember fantáziáját is foglalkoztatja, így a művészekét is. Az ábrázolás mikéntjét tekintve dogmaként elfogadott tökéletes nincs, ahogy a tökéletes pillanatokat sem lehet direkt maradéktalanná varázsolni, ám az összehangolódások, a nézőből kiváltott érzések és kapcsolódások válhatnak egy bizonyos lenyomattá, ami adott személy képzeletbeli gondolatperifériájából sugárutak bejárására és az élmény újbóli visszajátszására hivatott. 
Barabás Zsófi aktuális kiállítása A létezés pillanatai címmel életkarcolatok sokaságának véglegessét, annak határozott jelenlétét emelik ki. A művésznő utazásai során készített kisméretű grafikáit használja föl (lsd. borítókép), hogy olajszínekkel megtöltve gigantikus méretű vásznakra emelje. 

A színek harmónikusságán túl, engedve a negatív és pozitív behatásoknak, együttesei az organikus elemeken túl erős töréseket is láttatnak a képek perifériáin, illetve egyfajta dekoratív háttérként funkcionálnak, megidézik a pillanat előtti történéseket, s geometrikus szigorúságukkal kicsit árnyalják a központi felületet. A töréspontoknál a végbement, lezárt töredék-rész, a képmezőből kilógó folytatólagosság a létezés szövevényességére utalhat. 

Fontos kiemelni a felület kezelését. Az egymásba érő, egymást kiemelendő vagy éppen kioltó színek közti kapcsolatot az érdes, szálirányú és sima felületek gazdagítják, fel-felidézve bennünk az intenzitások és érzések milyenségét. Az egyes elemek távoliságát a háttérrel majd' megegyező színezet jelzi, ami leginkább a kiállítás egyik számunkra legmeghatározóbb képén, a Közel-távolon figyelhető meg. 

Ez a kép egyszeriben juttatja eszünkbe a napkitörés absztakt megjelenítését, s idézi fel az alkonyi naplemente és a felhők játékát, hiszen talán ez az időszak, ami leginkább érzékelteteti és merevíti ki számunkra a pillanatok milyenségét. Ilyenkor az ég felhőpamacsainak kékes színskálája teljes egészében megfigyelhető, s ahogy gomolyagjaik közé a naplemente meleg színei vegyülnek, katartikus színpaddá alakítják a fejünk feletti égboltot. Gondolatébresztő megnyugtatóan felkavaró együttesük, ami Barabás Zsófi művészetének is sajátja.

Végezetül, a francia Antibes városának vászonba zárt kékjeit s földsávjának barna tónusait hozom, s kívánom, hogy Barabás Zsófi pillanat-művészete olvasóink számára is azt a mélységekbe merülő gondolatzuhatagot hozzák el, amit nekünk is részünk volt átélni. Gratulálunk a kiállításhoz!


Írta: Kolle Gabriella
A kiállítás megtekinthető: 2017. 09. 07. - 10. 02., Faur Zsófi-Ráday Galéria, Budapest 1114, Bartók Béla út 25.