Elzárt világ

Eperjesi Ágnes - Dávid 365 napja

Amikor az emberek témát választanak, jó esetben elmerülnek benne és megkeresik a kapcsolódási pontokat, amely alapján kutatómunkát végezhetnek, hiteles alapmondatokat gyárthatnak és hűen visszaadhatják a jelenségeket, tovább göngyölgetve a vélt megoldásokat, maradandót alkotva, hogy embertársaik ezekre reflektálva találják meg a helyesnek vélt hozzáállási formulákat. Jelen esetben számszerűsíthetetlenül sok orvosi, közvetlen hozzátartozótól érkezett és kutatásokat végzett tudós irománya szól az autizmus kérdésköréről. Még ha ezeknek egy szűkre szabott rétegében el is merültem az utóbbi időben, úgy gondolom, ismeretükben és közvetett, véletlen találkozások tapasztalata alapján sem írhatok hitelesen a témáról. Azonban a legalapvetőbb emberi hozzáállásról, és a távolabbi értelmezésekről - esetünkben a művészet irányából -, mindig is egy fontos feladat lesz szólni, hogy elsősorban ne feledjük az autizmus létezését, s ne folytassunk struccpolitikát az ügyben, amikor számos embertársunk él ezzel a betegséggel, és sok esetben mint szülő, szembesül egy egész életet átívelő feladattal. 

Eperjesi Ágnes munkája nyitott kérdéseket és meg nem felelt válaszokat ad, inkább szemléltet, mint belemerülne egy eleve elítélt vállalkozásba, s ha mondhatjuk így, a szembesítés sem áll távol tőle. 

Hangozzon bármennyire meghökkentően, Eperjesi szappanokat használ eszközül a téma feldolgozására. Ezeket egy Dávid nevű autista fiatalembertől kapta, aki éveket töltött azzal, hogy saját elképzelése szerint kikaparja a felületüket. Ezeket a művész leltárba vette, és az Inda galéria első termének alapján (borítókép) elsőként sorozat készült belőlük. Kissé eltörpülve a kivájás ténye, itt kontrasztos különbségként a fekete-fehér színekkel való játék helyeződik középpontba. A kiállítás címe, D. 365 napja, már itt értelmet nyer számunkra, ahogy végigtekintünk a vékony csíksorozaton a fal középén, s sorra vesszük tekintetünkkel az autizmus megélésének napjait. Ami az első teremben feszélyez bennünket, az az Inda Galéria valós terepasztalának környezetében még inkább kizökkent bennünket. Itt a "megrongált" szappanok sorrendben fekszenek egymás mellett, immár kiegészítve, de ez a kiegészítés, visszaalakításuk teljessé, betonnal történik. Az asztal maga is betonból készült, a helyszínen öntötték ki, és az emberi szemmagasság alatt fekszik néhány centivel. Hatása monumentális, szinte az egész szobát kitölti, a látogatóknak csupán egy keskeny sáv marad az installáció végigjárására. 

A beton anyagának használata éles kontrasztban áll a szappan puha anyagával, így mind az újra "teljessé" tétel erőszakos behatásként minősül, mind asztalként való alkalmazása az idegen, nem alkalmas környezetet jelöli.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az anyag magában szemcsés és szürke, ami a sok színes, illatos szappant nem feltétlenül a pozitív értelemben egészíti ki.  A szappanok sorában a képzeletbeli vakfoltok egyszerre mutatnak egymás felé és kapcsolódnak össze, halmazt és közösséget teremtve, míg az egészségesnek mondott emberek a valóságban a közeledés nehézségeivel küszködnek (mindezt a hatást az ablakokon beáradó fény földöntúlivá, szinte groteszkké varázsolja).

Végül a harmadik, sötétségbe burkolózó szobában egy körtárcsás diavetítő moraja hallatszik, rendszertelen ütemben megjelenítve a még kiegészítetetlen szappanok nagyított képét. Az óra ütemtelen kattogása egy másik dimenzió érzését kelti, s a megmagyarázhatatlan, felkavaró érzések tetőfokára hágnak. Dávid napról-napra végzett, monoton gyakorlatát és a szubjektív időkezelést mutatja be a terem, kihangsúlyozva a szappanokon ejtett mozdulatokat. 

Eperjesi Ágnes munkája során nem csak elindítja, hanem lefekteti annak alapját, hogy nem kell egynek lennünk, s ennek érdekében erőszakosan átlényegíteni. Az, hogy még valami számunkra nem értett, és nem benne élünk, a részvéttel és a sajnálattal való élés a legalapvetőbb  cselekedeteink során is mocsaras területre sodorhat, hézagot majd egyre nagyobb szakadékot adva. Ne feledjük, a tolerancia önmagában sokkal inkább elviselést és megtűrést fejez ki! Annak érdekében, hogy közös emberségünket előtérbe helyezzük, a kiállítás ideje alatt fundraising kampányt szerveztek a Shakes kutató-fejlesztő csoport támogatására. Minden bizonnyal ez a későbbiekben is működik, erről, és a Shakes működéséről az alábbi linken lehet bővebb információt megtudni:

https://gyorimiklos.web.elte.hu/shakes.htm 


Írta: Kolle Gabriella
Borítókép: Inda Galéria, szappansorozat (I. terem)
A kiállítás megtekinthető: 1061, Budapest, Király utca 34. II/4, Inda Galéria, 2017.09.07.-10.20.

Budapest, 2016
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el